A Biblia Istene Ábrahám, Izsák, Jákob, vagyis Izrael Istene, a Szentírás kinyilatkoztatásának központi tényezője pedig a zsidó nép, a Szentföld („Erec”) és fővárosa, Jeruzsálem. Ez az emberiség megváltásának, a gonosz legyőzésének a helyszíne és záloga. A Bibliát ismerő és abban hívő keresztények Izrael iránti megkülönböztetett szeretete nem vallási fanatizmusból, vakbuzgóságból fakad, hanem objektív, történelmi tényeken alapuló meggyőződésből. Izrael nemcsak egy nép a sok közül, hanem Istentől természetfölötti módon kiválasztott, elhívott közösség.

A beszéd nem játék, az élet sem az. A dolgoknak a valóságban tétje van, nem játékfilm és nem műsor az életünk. A valóság nem virtuális, bár állítólag van virtuális valóság, de ezt régen egyszerűen csak hazugságnak hívtuk. A parlament alakuló ülése után történt egyik esemény is a valósághoz tartozik. Készült film is erről, felkerült az internetre: ennek ellenére sem hazugság, ami történt. Annak ellenére igaz történet, hogy a web tömve van szemfényvesztéssel. Vannak szemtanúk is bőven. Mindezt azért hangsúlyozom ilyen erősen, mert a média hazugságainak ködfelhője mindenre rá akar telepedni. Most nem a médiavalóságot írom le, hanem az igazit. Mi is történt valójában?

A 200 éve született Karl Marx tanainak egyik romboló hatása volt, hogy éket vert nemcsak Isten és az ember közé, hanem az ember és saját transzcendens valósága, a szelleme közé. Az elidegenedéssel szemben Karl Jaspers válasza a szereteten alapuló önátadás volt.

A rasszizmus Dél-Afrikában nem 1948-ban kezdődött, ahogyan nem ért véget az 1994-es rendszerváltással. Ma újabb apartheidről beszélhetünk, mely csak annyiban más, hogy az elnyomó és elnyomott szerepet cseréltek.

Már a tavaszi napsütés is ugyanolyan veszélyes lehet – és nem csak az UV-sugárzás szempontjából –, mint a nyári, ezért ilyenkor már ajánlott mindenkinek a megfelelő napszemüveg viselése.